Kíváncsinak lenni nem könnyű. Emberi természetünkből adódik, hogy felteszünk bizonyos kérdéseket,
de megválaszolásuk néha túllépi a határainkat. Mit tehet hát valaki, ha kíváncsisága és kérdéseinek
nehézsége pont az ég felé nyújtózkodik… a szó szoros értelmében? A feladat valódi megoldását
iskolánk három diákja találta meg, és nem máshoz, mint a tudományhoz fordultak. Történetünk a 11.a
osztály három diákjával kezdődik, akik nem féltek belevetni magukat a tudományos közéletbe, mikor
elindították saját, a magas légkört tanulmányozó kutatásukat. Céljuk azon alapult, hogy ha az ember
véletlenül egy cikkbe botlik az interneten, miszerint a Föld felszíne felett keringő űrhajó ablakaira akár
a szél is felfújhat algákat, a legegyszerűbb módszer ennek igazolására, ha felrepülünk oda, és mi
magunk nézzük meg, vannak-e kósza porszemek a levegőben. A csapat úgy döntött, egy
meteorológiai ballonszondát épít, hogy kiderítse. Bizony nehéz lehet elhinni, hogy ilyen fiatalon ilyen
nagy fába vágják a fejszéjüket, de mindezek mellett pénzügyi támogatásra is sikeresen szert tettek,
így könnyítve meg céljuk elérését. Kutatásukat az EMET (Emberi Erőforrás Támogatáskezelő) Út a
tudományhoz alprogram keretén belül támogatta.  A projekt végrehajtásában ötletet merítettek egy
korábbi NASA misszióból, a Stardust űrszonda módszeréből, így feladatuk az lett, hogy eljuttassanak
egy parányi aerogél mintát közel 40 kilométeres magasságba, majd onnan leejtve egy sugárhajtású
repülőgép sebességével gyűjtsenek mintákat, majd azokat biztonságban visszahozzák ejtőernyővel a
földre. Mindezek során új kivételes technológiákat próbáltak ki és hoztak is létre, csakúgy mint egy
általuk készített merőben új hidrogén generátort, amit a ballon feltöltéséhez terveztek és az aerogélből
készített mintavevő egységet egyebek közt, amik mind a fő cél mellett sikerültek. Az előbb említett
technológiát például egy innovációs versenyen is szerepeltették, ahol dicséretben részesültek. Habár
a sok tapasztalat, új ismeret mellett is a gyakorlati munkában, az iskolában tanultak alkalmazásában,
ahogy sok esetben, egy kis – GPS – hiba rontotta el a végső felvonást, a minták megszerzése sajnos
nem lett sikeres. A szonda a mai napig, egy ismeretlen tisztáson várja szerencsés megtalálóját, hogy
megmutathassa, az elszántság az egekig röpítheti az embert.

Rokolya Balázs, Mazár Júlia, Balasi Balázs, Antal Erzsébet