Hatvan évvel ezelőtt, 1954. szeptember 6-án vette fel iskolánk Arany János nevét és kezdte meg működését általános iskola és gimnáziumként.

Az épület jól ismert és dokumentált története korábbra nyúlik vissza. 1930-ban építették a franciaországi Notre Dame de Sion Szerzetesrendrend budapesti iskolájának, mely 1934 és 1948 között működött a Sashegyen.  Ferdinándy György író, aki a szomszédban lakott (ma is ugyanabban a házban él), gyerekként többször járt az iskolában, rövid ideig tanulója is volt. Leltár a hegyen című írásában, mely testvérének, Ferdinándy Sándornak, iskolánk egykori könyvtárosának 70. születésnapjára íródott, így emlékezik vissza az iskola történetére: „Az első világháborúig nem épült még be a hegy. Nagyapám nyúlra, fácánra vadászott a kertben. Szeretem elképzelni, hogy a Farkasréten farkasok éltek, és sasok fészkeltek a Sas-hegyen. A háború után kezdtek csak építkezni az úgynevezett konjunktúralovagok. Akkor jött ki a Krisztinavárosból a Németvölgyi temetőig az ötvenkilences villamos. A másik oldalon, Saxlehnerék telkén felépült az apácazárda, a Notre Dame de Sion. Addig csak a mai BAH-csomópontig jött ki a Belvárosból a busz, de most felépült a Hegyalja út, és már a temetőfőkapuig pöfögtek a hosszú orrú nyolcasok.”

1948-ban az egyházi iskolák államosítása miatt a rend elhagyta Magyarországot.

„A cseresznyefa túlélte az oroszokat és a németeket. A hegyen újra megindult az élet, az emberek eltakarították a romokat. A Notre Dame apácái Costa Ricába kerültek. A Sion épületében, az Oleg Kosevojban szovjet ösztöndíjasok készülődtek a moszkvai egyetemre, huszonéves sihederek. Később nem eggyel találkoztam Nyugaton. Nem találták a helyüket az aprócska hazában, volt, aki Moszkvából egyenesen Párizsig rohant.” –folytatja visszaemlékezését Ferdinándy György.

Tehát 1949-től 1953-ig a sajátos körülmények között fogant elit-iskola, az Oleg Kosevojról (szovjet kamaszhős) elnevezett Szovjetösztöndíjas Intézet működött az épületben. 1953-ban a diákok száma alig érte el a 300 főt.  1954-ben az Oleg Kosevoj megszűnt, de a tanári kar egy része itt maradt.

E tantestület kiemelkedő tanár-egyénisége volt Sárdi János német – magyar-román szakos tanár, aki 1951-től volt a sashegyi intézmény igazgatója. Velük indult el a máig működő Arany János Általános Iskola és Gimnázium.

S hogy 1954-ben miért éppen Arany János nevét vette fel az intézmény? A kulcs Sárdi János személye, aki korábban Berettyóújfaluban alapított egy jól működő, sikeres gimnáziumot, mely Arany János nevét viselte.

Sárdi János, akinek élete, munkássága külön figyelmet is megérdemel, így a készülő iskolatörténeti kiállításon róla is többet tudhatunk majd meg, az 1930-as évektől számos iskolában tanított, többnek igazgatója volt.

Iskolánk az 1954. szeptember 6-i alakuló gyűlésen vette fel Arany János nevét. A korábbi intézmény megmaradt felszerelése, a könyvtár, a bentlakásos kollégiumi rész nagy segítség volt az induláshoz, mely akárcsak ma nyolc osztályos általános iskolai és négy osztályos gimnáziumi rendszerű volt. A különbség annyi volt, hogy kezdetben, mint ebben az időben mindenütt, nem volt koedukáció, így induláskor csak fiú tanulói voltak. És létezett a kollégium, ahol a vidéki tanulók lakhattak. Még él néhány egykori tanára az iskolának, akik szívesen mesélnek, emlékeznek azokról az évekről.

F e l h í v ás:

Itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy a segítségeteket kérjük. Az idei évben szeretnénk tovább bővíteni az iskolatörténeti kiállítást a kápolnában. Örömmel és szívesen látunk minden emléket. Tárgyi, írásos és szóbelit. Ha jártak ide ismerőseitek, kérdezzétek őket, meséljétek el nekünk a hallottakat. Érezzétek, olyan iskola a miénk, melynek egyaránt fontos a múltja, a jelene és a jövője!